A menta (Mentha piperita) napjaink egyik legnépszerűbb és legismertebb gyógynövénye. Egy igazán sokoldalú növény, melyet a népi gyógyászatban már évezredek óta alkalmaznak. Bár a Mentha nemzetségnek számos faja ismert, a modern gyógyászatban leginkább a borsmentát használjuk.
Rendszertani besorolás és leírás:
A mentát az árvacsalán-virágúak rendjének ajakosok (Labiate) családjába tartozó fűszer- és gyógynövényként tartjuk számon. Évelő növény, mely métertől-másfél méterig is megnő. Négyszögletes szára az alsó részén elágazik, zöld színű, vörösen foltos, néha gyengén szőrös. A virágok a szárak végén kalászszerű, barnás-ibolyás színű virágzatot alkotnak. Levelei tojásded vagy lándzsás alakúak, fűrészesen fogazottak, vöröses-zöldes színűek.
Hatóanyaga:
A borsmenta gyógyászatilag legértékesebb vegyületei az illóolajban találhatók, fő komponense a mentol és származékai. Levelében flavonoidok és rozmaringsav-származékok találhatóak jelentősebb mennyiségben.
Bizonyított hatásai:
- Görcsoldó hatás – emésztési zavarok enyhítésére, diszpepsziás tünetekre,
- Irritabilis bélszindróma kezelésében – bélben oldódó kapszula formában,
- Epehajtó hatás – feloldja a kisebb epeköveket,
- Köptetőként alkalmazható – csökkenti a sűrű, viszkózus nyák termelődését a hörgőkben, és serkenti a hígabb váladék termelődését, mely könnyebben távozik a légutakból,
- Fejfájás-csillapitó hatás – 10%-os etanolos oldata külsőleg alkalmazva, a homlokon vagy halántékon dörzsölve,
- Külsőleg fertőtlenítő, hűsítő, helyi érzéstelenítő hatású.
Mellékhatások:
Mellékhatásai a mentalevél és az illóolajok esetében is csak ritán jelentkeznek. A borsmenta tea az arra érzékenyeknél gyomorfájdalmat, gyomorégés és reflux tüneteit okozhatja. Súlyos májkárosodás és epeműködési zavar esetén (epekárosodás, epehólyag-gyulladás, epeút-elzáródás) alkalmazása nem javasolt. Várandós, szoptatós kismamák, valamint 3 éves kor alatti gyermekek ne használják.